Várólistán a vegyszerevők?

Egyre riasztóbb hírek látnak napvilágot az élelmiszerek, ezen belül is főként a friss zöldség-gyümölcsök vegyszerterheléséről. No persze nem idehaza. Ez úgy látszik, továbbra sem része a reformoknak, holott nem is reformmegoldásnak kellene lennie, hanem alapjognak. Se szeri, se száma a nyugat-európai szermaradvány-vizsgálódásoknak, amelyeket ott is a civil szféra kényszerít ki. Lássuk be, a hagyományos gazdálkodás keretein belül ellenőrizhetetlen, megbecsülhetetlen a vegyszerfelhasználás mértéke. Nem segít ezen a vegyszerek árdrágulása sem, hiszen ettől nem kevesebb vegyszert fognak felhasználni a termelők, hanem drágábban fogják adni portékáikat. Addig, ameddig kellő nyilvánosságot nem kapnak a vegyszer-alkalmazási túlkapások, a bioélelmiszer továbbra is úri huncutságnak, megrögzött babonaságnak, megmosolyogtató szélsőségnek fog tűnni a társadalom széles rétegeinek szemében.

A korrekt, hiteles biogazda pedig vállalva a termelés lényegesen nagyobb befektetéseit, kockázatát, továbbá az ellenőrzés adminisztratív maceráit és tetemes költségeit, egy szűk piac vásárlópotenciáljának függvénye. Egyre-másra nyílnak az ún. ökopiacok, de istenigazából egy az, amelyik ténylegesen prosperál: a Csörsz utcai. Az összes többi inkább csupán a makacs, elszánt termelői akarat és a gyér fogyasztói érdeklődés valamiféle egyensúlytalan keveréke. Hogyan is lehetne másként, mikor évtizedeken keresztül rémhírterjesztőnek minősült az, aki kétségbe merte vonni az állami felügyelet szigorát. Amely sem akkor, sem ma nem létezik. Állat-egészségügyisek, fogyasztásfelügyelők, ÁNTSZ-esek vegzálják a piaci árusokat az álságos EU-szabványok betartására hivatkozva, olyan szinten, amely az EU jó néhány országában nevetség tárgya lenne, ugyanakkor szó nélkül mennek el (merthogy fogalmuk sincs) a pedáns adjusztálással kínált, kifejezetten mérgező termékek forgalmazása mellett. Hasonló ez a közlekedési bírságokhoz. Jóval könnyebb egy parkoló autóra kerékbilincset felszerelni, mint bivalyerős roncsautók száguldozását kiszűrni a városi forgalomból. Noha társadalmi veszélyességében a kettő összemérhetetlen.

A két- vagy hárommedencés mosogató hiánya is eltörpül a rákkeltő vegyszerektől hemzsegő termékek kockázatához képest. Vagy nem? Ki vizsgálja ezeket? Milyen gyakorisággal? Milyen szankciók fenyegetésével? Még a társadalmi szervezetek is “kushadnak”. Hol a Biokultúra Szövetség? Hol a környezetvédelmi mozgalmak sokasága? Egyedül a Greenpeace veszi a fáradságot és bátorságot, hogy időnként megszólaljon. Pedig az összes említett szervezetnek oroszlánordítással kellene felhívni a problémára a figyelmet. Miközben minden marad a régiben. Habzsoljuk a multik kínálatának sokszor takarmányszintet is alig megütő termékeit, amelyek ellenőrizetlenül kerülnek a polcokra, sokszor arcátlanul olcsón. Kizsigerelve ezzel azok termelőit és veszélyeztetve fogyasztóit.

Németországban szervezetek sokasága végez társadalmilag hasznos, független szakértői vizsgálatot szezonról szezonra. Az eredmény megdöbbentő! A szupermarketek kínálatából vett óriási számú minta eredményeként azok 88%-a tartalmazott mérgező szermaradványt. 17-28%-uk a megengedett értéknél jóval magasabb szinten. Miközben a vizsgált bioélelmiszerek mindegyike szermaradványmentes volt! Hol jelennek meg ezek a híradások? Miközben a rákbetegek hónapokat várnak a kezelésre, az input oldalon mindent megteszünk az utánpótlás biztosításáért a vegyszeres élelmiszerek szabad forgalma alapján. Miféle téboly ez? Hol az alkotmányos alapjog biztosításának záloga? Mármint az egészséges környezethez (levegő-víz-élelem stb.) való jogé? A Greenpeace két füzetet is kiadott. Az egyik címe: Egyél vegyszermentesen, a másiké: Növényvédő szereket a szupermarketekből! Ma Magyarországon milyen forrásból tájékozódhatnak az emberek? A Természetgyógyász Magazinon kívül csak az ingyenes Biokosár ökomagazinból (www.bikosar.com), de ez is csak csepp a tengerben. A többség nem olvas efféléket. Java része semmit sem olvas. Csak tömi magába az olcsó, ellenőrizetlen, silány táplálékot, amíg a végén feliratkozhat az egyre növekvő rákbetegi várólistára.

Forrás: Természetgyógyász Magazin, Frühwald Ferenc, XII. évfolyam 9. szám